A római birodalom – melynek részévé vált Kánaán – bukása a kánaánita civilizáció történetének is véget vetett. A néhai Izrael földjén, kisebbségben de évszázadokon át fennmaradt a zsidóság. A változó intenzitású üldöztetések ezalatt kényszer-cselekvésekre kényszerítették a zsidókat. Mind Palesztínában, mind pedig a diaszpórában élő zsidóság még az asszimilálódásban látta a megkülönböztetések elkerülésének leghatékonyabb módját,- de a szegregálódás (társadalmi elkülönülés) továbbra is fennmaradt.
A 19. században főként Európában, és Oroszországban újraéledő últra-nacionalizmus valamint az egymást érő pogromok hatására bontakozik ki a cionista mozgalom. A mozgalom célját egy új, zsidók által lakott, és vezetett önálló állam létrehozásában jelölte meg.
A cionizmus szó a Cion szóból ered (=”Sion”). A Cion szó először Sámuel próféta könyvében jelenik meg. Cion Jeruzsálem egyik erődítményének a neve. (Miután Dávid elfoglalta Jeruzsálemet a jebuzitáktól, Cion helyén épült fel “Dávid városa”). Cion szimbolikusan nem csak Jeruzsálemet, hanem az egész országot jelenti a zsidók számára
A cionizmus egyik ismertté váló (nem első) hirdetője Herzl Tivadar lett. 1895-ben a budapesti, német ajkú zsidó családból származó Herzl megfogalmazta a Judenstaat (magyar fordításban A Zsidó-Állam) című tanulmány első vázlatát A tanulmány eljutott a szétszórtan élő összes zsidó közösséghez, ahol széleskörű vitákat indukált. Ezek megvitatására – Herzl szervezése révén – 1897-ben összehívták az Első Cionista Világkongresszust, melynek helyszíne a svájci Bázel lett. „Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Bázel folyójánál leültünk és elhatároztuk, hogy többé nem sírunk.” A cionizmus eszmei tételeit, a neológ és a liberális zsidó közvélemény kezdetekben határozottan elutasította.
Herzl tevékenysége elött, illetve tőle függetlenül megindult a zsidó telepeseknek az akkori Palesztinába való átköltözése. Palesztina ekkor még török uralom alatt állt.
A Palesztinában élő arabok és zsidók mozgalmait ekkor (még) Nagy-Britannia erősen támogatta, minthogy a britek elemi érdeke volt a szultánság belső bomlasztása. A Britek egyszerre ígértek tehát araboknak és zsidóknak sokféle kecsegtető „jutalmat”. Ezek közül a leghíresebbé az úgynevezett Balfour-nyilatkozat vált. („Őfelsége kormánya jóindulattal viseltetik a Palesztinában megteremtendő zsidó nemzeti otthon gondolata iránt, és legjobb igyekezetével azon lesz, hogy a cél valóra válását megkönnyítse.”)
1918 tavaszán ezek után a Cionista Világszövetség megbízásából Cionista Bizottság kezdte meg a működését Palesztinában. Ez a szervezet hamarosan szinte párhuzamos közigazgatást épített ki. A zsidó törekvéseket kezdetben erősítette az első világháború befejeződése, Törökország veresége, és az, hogy hamarosan brit mandátumterületté vált Palesztina.
Oldal: 1 2
