Barangoló: Félúton Tel Aviv és Jeruzsálem között

A minap egy ismerős házaspár felajánlotta, hogy tartsunk velük a hétvégén. Reggeli a szabadban, és egy kis séta. – szólt az invitálás. Könnyű, félnapos program. Elfogadtuk, feltöltődtünk, kellemesen elfáradtunk.

Első állomás a Beit Shemesh-t  körülölelő dombvidék. Tel Avivtól fél órányi a távolság. A Jar HaNasi parkerdő „kőfaragók (szoborfaragók) útjának” nevezett sétányát a 44 úton közelíthetjük meg.

Az utat a célig végig zalai dombokkal vetélkedő táj övezi. Tu bisvát a hátunk mögött, ébredezik a természet. Mindenütt sarjad a termés, zöldbe öltözött a vidék.

Miközben Európa még a mínuszokkal dacol, a szentföldi napsugarak már a könnyű, legfeljebb hosszú újas póló viselésére csábítanak.

Amikor megérkezünk, úgy 10 óra magasságában még alig négy öt autó a parkolóban. Pihenőnap, ilyenkor az ország nehezen kászálódik ki a szendergéséből. Alattunk a sabbat csendjébe burkolózó a város.

Miközben reggelizünk, a tűzrakó-helyek, és a pihenőpadok sorra gazdára találnak. Egy óra múlva ki lehet tenni a megtelt táblát. A metszően tiszta levegő álmosít, nehezen kászálódunk.

Reggeli után egy kis séta az erdei úton. Az utakat szegélyező kőfigurák elgondolkoztatóak, de egy idő után feladom a találgatást. Mondanivaló ide, inspiráció oda – számomra nem sokat mondanak a faragott kövek, de tény kellemesen kiegészítik a környezetet. Végül is ez a funkciójuk. A gyerekek kötődése nagyobb, egyik-másik „műalkotást” csoportosan vesznek birtokukba.

A kövek között megbúvó aljnövényzet itt ott már zöldell. Miként Európában a hóvirág és az ibolya, az itt a vad ciklámen az első hírvivő. Barátaink szerint két hét múlva a pipacs veszi át a helyét. Két hét múlva a hegyoldal pirosba öltözik

A következő állomás az olajfáktól övezett Bayt Jamel.

A 38 útra áttérve, néhány kilométerre Beit Shemesh irányéban érjük el a Bet Gemál Monasteryt, a St. Istvánnak szentelt templomot valamint a férfi illetve a női zárdát.

St. István egyike volt a jeruzsálemi keresztény közösség első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. A jeruzsálemi görög nyelvű zsinagóga elöljárói a szanhedrin elé állították és amikor itt is nyíltan hirdette Jézus istenségét, megkövezték.

Az V. századi rom alapokon a XIX. Században újjá épített épület együttes egy hangversenyteremként is szolgáló templomot, valamit egy női és egy férfi zárdát tartalmaz. Az ódon falak között pnimiát, árva és elhagyott gyermekek számára otthont adó iskolát is működtetnek. A zárdák mai lakói borászattal, olajsajtolással, a női zárdarészben méztermeléssel, és marcipán előállítással foglalkoznak. A női zárda lakóit mindezek mellett a fazekas termékeik tették híressé.

A helyben palackozott borok, olaj és méz, valamint az apácák által előállított míves cseréptermékek, tálak, korsók, csempék gazdag szín és motívumvilága a jelek szerint sok látogatót, (és vásárlót) vonz. Hazai és külföldi turisták, és csoportok ugyancsak benépesítették a termeket ezen a koradélutáni órákban.