2011. szeptember 28. szerdán napszállta után köszönt ránk a zsidó újév, Ros Hásaná– az év kezdete (feje)
A kétnapos ünnepen hagyományaink szerint az ember teremtésének, a hatodik napnak az 5772-ik évfordulójára emlékezünk
Hagyomány, hogy Ros Hásánakor felhangzik a sófár hangja, mert ekkor van a kürtharsogás napja is – a Tóra így nevezi ezt az ünnepet, mert az esemény nagyon jellemző tartozéka a sófár, a kosszarv. (A Talmud szerint ez a kosszarv emlékezteti a zsidókat arra a kosra, amelyet Ábrahám feláldozott fia helyett.)
Ezen kívül mézbe mártott kerek barcheszt, illetve mézbe mártott almát eszünk, mert ez is a hagyomány része.
És számvetést készítünk.
Számvetést arról amit és ahogy megéltünk, arról amit tettünk, cselekedtünk a mögöttünk álló esztendő során. Majd megtagadjuk a rosszat, mit a múltban elkövettünk, és ünnepélyesen fogadalmat teszünk, hogy a jövőben csak a jót követjük. És ez így van jól. Nem a hagyomány, és a törvény miatt, nem a megtérés, és megbocsátás miatt, hanem önmagunk miatt.
Mert szükségünk van időnként az önvizsgálatra amikor a vágyainkat, és a valós teljesítményünket, a fogadalmainkat, és tetteinket összevetjük, és számot vetünk önmagunkkal. Mint a könyvelő aki a tartozik és a követel halmazából egyenleget von.
A hetedik X felé közeledve különösen igaz. Számomra ez az ünnep egy kicsit többet jelent, mint soron következő többi. 2008 őszén néhány nappal a Ros Hasana előtt teljesedett ki zsidóságom, s lettem Izraeli. Az első ünnepet egyedül, egy bútorozatlan üres lakásban töltöttem. Teljesen fel voltam töltődve, még nem tudtam mit és hogyan, csak azt hogy nagyon kész vagyok valami újra. Mégsem a tervezgetés töltötte ki ezeket a napokat, hanem a múltidézés. Nem szándékom szerint, csak úgy jött. Nem akarom minden második mondatomban leírni, hogy számvetés, de nem találok jobbat. Igen ma már tudom számot vetettem. És találkoztam a szégyen érzésével, de volt amikor a boldogság áradt bennem. Hiszem, hogy a rossz és a jó mind az ember sajátja, ettől vagyunk gyarlók. De hiszem azt is hogy a rossz lelkiismeret, a bűntudat egy olyan teher, mellyel az élet egy újabb szakaszába átlépni nem szabad. Különösen igaz, ez ha az utolsó állomás vészesen közeli.
Mondják a Talmud bölcsei, hogy az a bizonyos három könyv mindenki számára tartalmaz legalább egy lapot. A jó és rossz, meg az a köztes harmadik várja, hogy megítéltessenek a tetteink. És ez nem hit kérdése. Ez egy egyetemes, emberi értékeket szabályozó erkölcsi tétel. Végül így is, úgy is de ez a nagybetűs TÖRVÉNY. Az életünk Törvénye.
Barátaim!
Kívánom, hogy az 5771. esztendőben számtalan jóban legyen részetek, és legyen nevetek beírva a jók, az igazak könyvébe
Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait
Áldás vagytok.. Továbbra is engedjétek, hogy az Úr felkészítsen benneteket a jövőre!
Isten áldjon benneteket!